Meghívó

„Ezek nem állatok” – szól a kiállítás címe. S mindez azért kap ekkora hangsúlyt, mert Nagy Ágnes szobrai valójában mégiscsak állatokat formázó alkotások. Állatszobrok – mondhatnánk leegyszerűsítve, ám ha jobban megnézzük őket, rájövünk, hogy ilyen állatokkal bizony nem találkozhatunk. Sem kentaurral, sem unikornissal, sem pedig ilyen lóval, oroszlánnal és orrszarvúval sem.

Ezek a szobrok az állatok anatómiájából indulnak ki, de a végeredmény mégsem egy anatómiai tisztaságú és pontosságú állatábrázolás lesz, hanem egy olyan szobor, ami egyszerre képes érzékeltetni az állat felismerhető vonásait, s az adott állathoz kapcsolódó lelki, kulturális, történelmi, vagy pszichológiai tapasztalatokat – nem nélkülözve a humort sem. Az unikornis szobra egy régi térképekkel beborított felület. „Terra Antiqua” – ahogyan a szobor címe is mondja –, vagyis „ősi föld”, azaz szinte már egy ismeretlen terület, útvesztőkkel, felfedezésre váró vidékekkel, a titkokkal és rejtélyekkel, s persze a térképeken látott tájak saját történelmével. Titokzatos és elképzelt világ immár: olyan, mint maga az unikornis.

A szerteszét ágazó csövek, dugattyúk, a varacskos disznónak szinte egy gépként felfogott, erőtől duzzadó teste valóban olyan, mint egy motorkerékpár, egy chopper. Ez nem egy varacskos disznó szobra, hanem az „Easy Rider” életérzés, ahogyan azt a szobor címe is sugallja.

Ezek nem állatok, hanem városok, kontinensek, eltűnt és kitalált helyszínek, kultúrák és történetek, melyek állatok képében öltenek formát.